Az 56. szép magyar beszéd verseny

kötelező szövege

 

 

Részletek Bródy András A felfeslő szövedék című írásából

(...) Ma keserves az élet, a szó megint hamis és veszélyes fegyver.

(...) Az élet minősége, maga az élet lehetősége forog kockán. (...)

A föld bonyolult, bús, veszélyes és unalmas hely. Megismerése, benépesítése, a rajta való megélhetés nem sikerülhet magányosan. Az együttműködés azonban az érintkezés megbízhatóságán, hitelességén, szabadságán alapszik. Ezek nélkül kudarcra van ítélve. Ha nem osztjuk meg megfigyeléseinket, véleményünket, tapasztalatainkat, tudásunkat, akkor nem jutunk előbbre. Sőt ha nem válhat közkinccsé az, ami tudható volna, akkor a sok hazugságba és szándékos félrevezetésbe végül még bele is lehet dögleni. Ennyi.

Azelőtt azért torzult a tudás, mert gondoskodás történt arról, hogy kettőnél több ember csak párttitkár jelenlétében válthasson szót. Ma viszont annyi a be nem tartható törvény, szabály és előírás, a ki nem fizethető adó, illeték és vám, olyan csalárdul kell, mert másképpen nem is lehet élni, hogy inkább még a gyerekek és a barátok előtt is befogjuk a pofánkat. Sosem lehet tudni. S gyakran még akkor se tudunk beszélni egymással, amikor pedig lehetne. Nem gondolatok fogalmazására, hanem rejtegetésükre tanítanak. Arra, hogy ne is gondoljunk végig semmit. Nem az a döntő, mi van a fejünkben, mire lennénk képesek, hanem az, hogy a megfelelő időben, a megfelelő klikkel, a megfelelő helyen legyünk. A klikkek belső, titkos tudása csak az általános nemtudás fonákja.

Ha e század-, sőt ezredfordulónak van értékválsága, akkor itt keresem. A beszéd és nyelv kialakulásával lehetővé vált az együttműködés. A lassacskán kialakuló és terjedő munkamegosztás az életet gazdagabbá és biztonságosabbá tehetné. Mindezt a hatóság hét ágra növekvő hatalma régóta hervasztja. Ha nem háborút indít, akkor tilt, korlátoz, sápot szed és a szabályozás örvén mindent szétzilál. A habzsoló üzleti és bankélet sem az együttműködést, csak a gyors gazdagodást szolgálja. A torzult és enyésző kapcsolatok nyomon követhetők a beszélt és nyomtatott szöveg nyelvtani hibáiban, formátlanságában, a szó, a közlemény, a nyilatkozat esetlegességében, semmitmondásában. Az általános ripőkségben, a természetes megbízhatatlanságban, a titkok terjedő ködében. Hazug és hiteltelen hanta árad mindenünnen, ha egyáltalán hangzik valami. Nincs értéke a szónak, csak áfája és bétéje.

Bocsássanak meg hát a keserű közgazdásznak, ha a szeretet ünnepén az érintkezés és nyíltság hiányának szakmai végveszélyéről értekezik. De micsodás szeretet az, ami csalfa, őszintétlen és titkolódzó?

In.: Magyar Hírlap 1996. december 24. 13. l.