Az 53. szép magyar beszéd verseny

kötelező szövege

 

 

SZERB ANTAL:

A FELVILÁGOSODÁS ELŐFUTÁRJAI

(Részlet)

A legalapvetőbb elvekig leegyszerűsítve a problémát, a Felvilágosodás története két elvnek, a tekintély és a szabadság elvének a harca. A középkor önmagában zárt és lélekben kielégítő világképe a tekintély alapján épült fel, a modern koré az egyéni szabadság alapján. (...)

Amit Comenius előkészített, azt folytatta, nem sokkal több sikerrel, egy magyar ember, Apácai Csere János. Apácai Csere is külföldön lett patriótává, mint két reformertársa, Szenci Molnár és Misztótfalusi Kis, és ezer szállal, többek közt hollandi feleséggel, örökre a Nyugathoz kapcsolódott maradt, magyar földön mindig nyugtalan és kissé jövevény.

Peregrinációja arra a rövid időre esik, amikor a nyugati kultúrát a magyar protestantizmus számára Hollandia jelentette. A német egyetemeket a harmincéves háború tönkretette. Angliában a szentek birodalma dühöngött. ═gy vált a négy hollandi egyetem (...) a magyar diákok szellemi otthonává. (...)

A gazdaságnak és a békés művelődésnek ebben a viszonylagos paradicsomában eszmél rá Apácai Csere Erdély rettenetes állapotára. Most látja, hogy az ország mennyire szegény, és mennyire gyógyíthatatlanul az, mert nincs ipara, és nincs kereskedelme, tehát nincs városi élete és polgársága. A legegyszerűbb ipari munka elvégzésénél is külföldi mesteremberekre szorul, még inkább a szellemiekben. Elönti a humanista versengésen nevelt ember keserű szégyene.

Segíteni kell az országon. Csak egy módot lát, a racionalizmus egyetemes orvosságát, az iskolát. Az iskolán keresztül kell megváltani a két magyar országot. Eddig rosszul vagy semmit sem tanítottak, pusztára formális nevelést adtak, grammatikát, retorikát és logikát, malmokat, melyek az üres levegőt őrölték. Magára a tárgyra, a dolgok megismerésére kell megtanítani a magyarokat: földrajzra, természetrajzra, történelemre, orvostudományra, az élet gazdag realitására, hogy itthon legyenek ezen a földön.

Munkaláztól égve nekiül Magyar Encyclopaediájának, hogy gyorsan-gyorsan olyan könyvet adjon a magyar tanuló kezébe, amelyben minden tárgyi ismeretet együtt találhat. (...)

Azután hazamegy, és a gyulafehérvári iskola professzora lesz. Végre ott van az őt megillető poszton, megkapta a szilárd pontot, ahonnan ki akarja mozdítani a magyar világot. (...)

"Mennyi tűz, mennyi szent fájdalom!" mondja róla Erdélyi János. "Még kétszáz esztendő után is éget és pirít." A nemzetüket önkínozva ostorozó prófétikus magyarok hangja ez. Gyulafehérvári és kolozsvári megnyitó beszéde a magyar önszemlélet legfontosabb dokumentumai közé tartozik. (...)

Apácai Csere harmincnégy éves korában meghalt, és terveiből nem valósult meg semmi. De hogy élete nem volt olyan, mint amit a vízre írnak, látni az emlékből, ami róla tanítványának, Bethlen Miklósnak az önéletrajzában fennmaradt. Bethlen tőle tanulta meg úgy szeretni az olvasást és a tanulást, "hogy egy ritka szépségű kisasszony sem maraszthatá hon", ha a scolába kellett mennie. Kis körben, de fennmaradt a szellemnek az a megbecsülése, amit Apácai Csere áldozatos életén át tanított, és Erdély egyik kincses öröksége maradt. (...)

In: Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. (V. kiadás.) Magvető, Budapest,