12. Egyetemi Anyanyelvi Napok

 

 

A Szépen, jól magyarul nyelvhasználati vetélkedőről

 

Farkas Tamás

  

Idén 15 hallgatóval kezdtünk neki a vetélkedő első, írásbeli fordulójának. A versenyzők döntő többsége a Bölcsészkarról verbuválódott, s mindössze két fiatalember akadt közöttük.

Az írásbeli első feladatának hibás mondatai nem a feladat, hanem az egyes mondatok jellege miatt jelentettek olykor komolyabb nehézséget: az iskolai dolgozatok fogalmazásbeli ügyetlenségeit gyakran csak nagyobb, jól végiggondolt átalakítás révén lehetett javítani. Különösen nehezen boldogultak a versenyzők a Zrínyi és a bérelt vadkan esetét rosszul sűrítő mondattal: általában nem tudták helyesen vagy teljes egészében kibontani annak szándékolt tartalmát (talán egyesek a költő-hadvezér halálának körülményeit sem ismerik megfelelően?). Legtöbbjük átsiklott a kioltja életét X kiontja a vérét szerkezetkeveredés felett is (általában csupán a kard által formát javítva a mondatban).

A következő két feladat (különböző szövegtípusok és adott stílusú szövegek alkotása) újszerű volt a régi s mindig visszatérő versenyzők számára is. A gondot nem a feladat nehézsége jelentette, hanem az, hogy megoldása gyorsabb gondolkodást, illetve több időt igényelt. Ez az idei verseny fontos tényezőjének is bizonyult: többen túl sok időt vesztegettek el itt.

A két utolsó feladat a szókincs gazdagságához kapcsolódott. Az egyikben többjelentésű (s a szín esetében egyúttal homonim) szavak minél több jelentését kellett felsorolni, a másikban pedig szinonimasorokat kért a feladat. Az utóbbiban könnyebben értek el jobb eredményt azok, akik az egyes szavak többféle jelentéséről és nyelvünk rétegződéséről, stílusrétegeiről nem feledkeztek el. 

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően az írásbeli 10 legsikeresebb résztvevője folytathatta a versenyt a szóbeli fordulóban. A feladatok ezúttal sem “csak” a helyes, alkalomhoz illő, pontos és közérthető nyelvhasználatra vonatkoztak, hanem teret engedtek nyelvünk művelődéstörténeti értékeinek és játékos felhasználásának egyaránt.

A szókincs köréből vett feladatok során paronímák helyes használatát kellett bemutatni, valamint a számítógépek világához kapcsolódó s napjainkban gyakorta hallható idegen szavakhoz keresni magyar megfelelőt. Minden versenyzőnek jutott egy-egy kiigazításra váró – összességükben a hibák sokféle típusát felvonultató – mondat is. A frazeológia tárházából is kerültek feladatok: a hajdani élet sokféle mozzanatát felvonultató állandósult szókapcsolatok mai és eredeti jelentése mellett irodalmi művekből származó szállóigék forrásait keresték a résztvevők. A nyelvi játékok a négybetűs szavak (megadott első és harmadik avagy második és negyedik mássalhangzóval rendelkező szavak) és az úgynevezett csacsi-pacsi (egymástól csak a kezdőbetűben különböző szavak, ennek példája a játék neve is) révén jelentek meg a szóbeli forduló során. Az azonnali választ kívánó feladatok mellett akadt egy kicsit több átgondolást engedélyező típus is: az, amelyben adott témát adott szövegtípusban kellett megfogalmaznia, illetve elkezdenie a versenyzőnek. A mindennapi szövegek között a legnagyobb sikert egyébként a hűtőszekrény használati utasítása és egy 25 éves Trabantot negyedszázados ritkaság-ként kínáló apróhirdetés aratta.

Az írásbeli fordulóban elérhető maximális pontszám 82 volt, a feladatokra 45 percet kaptak. (Az írásbeli két legjobb versenyzőjének ezen idő alatt 72 pontot sikerült elérnie.) Az első tíz helyezett az itt született pontszám tizedéhez szerezhetett további pontokat a szóbeli során; egy feladat során annak nehézségétől, illetve a megoldástól függően 1 vagy 2 pontot. Így született meg a verseny formális végeredménye. Itt is igaz azonban a mondás: a lényeg nem a győzelem, hanem a részvétel volt; az, hogy a nyelvvel foglalkozhattunk.