2. EGYETEMI ANYANYELVI NAPOK

 

MEGNYITÓ BESZÉD

 

Vékás  Lajos akadémikus, az ELTE rektora

 

Tisztelt Professzor Urak!

Tisztelt Kollégák!

Kedves fiatal Barátaim!

 

Őszintén mondhatom, hogy nincs kellemesebb feladata egy rektornak manapság, mint egy ilyen rendezvényen részt venni, legalább két okból: egyrészt, és ezt tényleg őszinte meggyőződéssel mondom – saját tanítványaim tanúsíthatják, ha kell –, nagy öröm ma egy egyetemi tanárnak a fiatalok, a hallgatók, a tanítványok között lenni és még nagyobb öröm olyan fiatalok között lenni, akik valamely nemes ügyért buzgólkodnak, valamely nemes ügyben részt vállalnak, méghozzá egy olyan nemes ügyért, mint az anyanyelv művelése, az anyanyelv szolgálata.

A másik fontos ok, amiért tényleg úgy érzem, hogy egy rektornak a legkellemesebb programja a mai nap, hogy olyan rendezvény megnyitóján vehet részt, amely az anyanyelvért jött létre évtizedekkel ezelőtt, s amelynek elindítója és évtizedeken át gazdája – büszkén mondhatom az – Eötvös Loránd Tudományegyetem.

Amikor a jogi kari épületből – ahol rektori minőségemben nap mint nap kevésbé kellemes órákat is átélek – átjöttem és végignéztem a névsort, örömmel olvashattam, hogy három karról (ÁJTK, BTK, TFK) ülnek itt résztvevők. Kiss professzor úr versenyzőkről beszélt, én inkább azt mondanám, hogy az anyanyelvi napok különböző rendezvényeinek résztvevőit üdvözölhetjük itt. Ez a nagy lelkesedés, ez a széles körű részvétel arra enged következtetni, hogy évről évre megújuló ifjú hadak gyülekeznek az anyanyelv védelme érdekében, hogy személyes példával bizonyítsák: igenis szívügyüknek tekintik az anyanyelv sorsát, az anyanyelv ügyét, mint ahogyan ezt tették azok a tudós elődeink, akik ezt a – ma már mozgalomnak is nevezhető – szép hagyományt útjára indították.

Nagy öröm és  megtiszteltetés tehát, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanácsa nevében házigazdája lehetek az idei anyanyelvi napoknak, megnyithatom ezt a rendezvénysorozatot és az Egyetem Tanácsa nevében is köszönthetem mindazokat a fiatal kollégákat, egyetemi hallgatókat, akik egyéb – talán csábítóbb kísértéseknek is ellenállva – eljöttek, hogy részt vegyenek az Egyetemi Anyanyelvi Napok rendezvényein, és tanúságot tegyenek az anyanyelv ügye mellett.

Kiss professzor úr, azt hiszem, hogy szónoki fordulattal élt, amikor Szathmári István professzor úr előadása előtt előadásra kért fel, hiszen botor dolog lett volna erre vállalkoznia egy jogász tanárnak. Nem is vállalkoztam erre, csak azt ígértem – és ezt örömmel tettem –, hogy köszöntöm professzortársaimat, a megjelent hallgatókat és sok sikert, sok örömet kívánok az anyanyelvi napok programjaihoz.