Vox Humana

 

Karácsonyi ének prózában

(Részlet)

Törőcsik Mari elmondásában

Nagypál Szabolcs meghangosításában

 

(...) Egyszer, karácsony estéjén, szorgoskodva ült irodájában. Hideg, zord, harapós idő volt, s méghozzá ködös is. Hallhatta, amint odakünn az udvaron zihálva járnak-kelnek az emberek, mellüket csapkodják, és nagyokat toppantanak a kockakövekre, hogy felmelegítsék a lábukat. Ki sem világosodott egész nap. Gyertyák lobogtak a szomszéd irodák ablakaiban, mint megannyi vöröses folt a megmarkolható, barna levegőben. Minden résen, minden kulcslyukon beszivárgott a köd. Szinte azt gondolhatta az ember, hogy a Természet valahol itt lakik a közelben, és erős, sűrű sört főz.

Irodájának ajtaja nyitva volt, hogy szemmel tarthassa írnokát, aki éppen levelet másolt a túlsó, szomorú kis fülkében. Scroogenál is nagyon kis tűz égett, de az írnok tűze sokkal kisebb volt. Mindössze egyetlen darab szénnek látszott. Nem rakhatta meg újra, mert Scrooge a maga szobájában tartotta a szenesládát. Így hát az írnok nyaka köré csavarta fehér sálját.

– Vidám karácsonyt, bácsikám! – kiáltotta egy élénk hang. Scrooge unokaöccsének hangja.

– Ugyan! – mondta a nagybácsi. – Badarság.

– A karácsony badarság?! Remélem, ezt nem gondolja komolyan?

– Vidám karácsonyt! – morog Scrooge. Ugyan mi okod volna a vidámságra, elég szegény vagy?

– Hát magának mi oka van a mogorvaságra? Elég gazdag, – feleli az unokaöcs. (...)

 

Benedek Marcell fordítása, elmondta Törőcsik Mari.

Megjelent Hungaroton lemezen: SLPX 13855 sz. Kb. 50 perces hanganyag.

***