Bemutatok egy szöveget három előadásban. A felvételeket az egyetemi "Írott szöveg hangzó forma" szakszemináriumhoz készítettem. Az elemzés arra irányult, hogy megtudjuk, miként adhatók vissza hangzó formában hitelesen az író által írásban  kifejezett és saját előadásából kielemezhető, kiérezhető gondolatok, érzelmek.

Hallgassák meg a) Esterházy Pétert,

                            b) Für Krisztinát és

                            c) Latrán Ibolyát!

 

Mi a véleménye a meghangosításokról?

Ön hogyan oldaná meg e feladatot?

 

Esterházy Péter:

Egyé' apa, egyé' csak...

A "Barátom, a haspók" sorozatból

(Részlet)

"(...) Törzsvendégnek lenni – mit jelent? A törzsvendég nem protekciós, amit ő kap, tárgyilag, az mindenkinek jár, hisz ha nem így volna, a törzsvendég se tévedhetett volna ide annak idején; az ilyen helyre el sem kezdünk járni. A törzsvendég és a protekciós közt az a különbség, ami az utazó és a turista közt. Az idő. A törzsvendégnek van ideje. Neki tehát nem protekció jár, hanem elkényeztetés, hogy lesik minden lépését, s az öreg pincnök már a szeme állásából tudja, sert kell-é hoznia, vagy egy kis vereset, mélabús muskotályt, vagy baj van, és kis tálcára kettős sorban olcsó konyakokat avagy unicumot kell állítania...

Idő, nyugalom, szokások, otthonérzet. Hit, hit nemcsak a serpenyős krumpliban, de az egészben. A törzsvendég az Úristent jóságos, szakállas főpincérként képzeli el, hogyan is volna baja hát a teremtéssel...

Magyar törzsvendégnek lenni – mit jelent? Harminc éve lakom, ahol lakom, húsz éve járok abba a halászkertbe, ahol így esélyem lehetne... De ennyi nem elég. Kell még, hogy az egyik pincérrel együtt futballoztam lettem légyen vagy hogy is, mikor meglát, meglapogatja a vállam, jól van, apa, súgja a fülembe, elintézem az ikrát meg a tejet a halászlébe. Ez még kevés. Mert még az is kell, hogy a szakács az öcsémmel járjon, megint lett légyen, együtt hittanra, kijön tehát mocskos fehér köpenyében, vállamra teszi a kezét, jól van, apa, most olvasztottam ki a mélyhűtőből a belsőségeket, én, apa, azt a trutymót nem nyomom bele a te halászlevedbe, még fogadni kell a pincérfiú hunyorítását, el van intézve, apa, nem látta a kijövő szakácsot, kösz apa, s amikor végre kihozza a halászlét, és nincs benne ikra és nincs benne tej és nincsen benne semmi, – mi volna akkor a szívünkben más, mint hála és boldogság...

Még elgondolni is rossz, mi lett volna, ha nincs testvérem, és nem futballoztam volna, akkor úgy nem volna semmi a levesben, hogy minden rossz volna. Aki meg a pincérrel focizott, de egyke, vagy tele van testvérrel, de botlábú – hát az egy peches magyar ember, balsors, akit régen tép. A jóságos szakállas főpincér majd megveregeti a vállát, egyé' apa, egyé' csak..."

In: Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból. Magvető, Budapest, 1991, 97–8.