Vox Humana

Az alábbi szemelvény az Egyetemi Anyanyelvi Napok szép magyar beszéd versenyének volt kötelező szövege 1993-ban. Hangfelvétele Csák Elemérrel és
                                                 Nagypál Szabolccsal készült.

Részletek Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszéléséből

 

(...) A vizsgálóbiztos vallatott. Egyik rabot a másik után. Szó szóra ment, ez a szó a másikra hajazott, a veres juhászra lassan sereg lopás, gyilkosság igazolódott. Már megérett a kötél, mikor azt mondja a vizsgáló ember:

– Hát a Bodri juhász?

A veres ember szeme meg se rezdült.

– Bodri juhász?

– Az, úgy híjták, míg élt. (...)

– Mit akar tőlem a tekintetes úr?

– Hogy megkönnyebbüljön. Eggyel több vagy kevesebb.

– Ami nem illet, nem vállalhatom.

– Gondolkozzon rajta.

– Nincs mit gondolkozzak.

– Ásót is vittek magukkal?

– Ásót?

– A szamáron.

– Szamáron?

– Mer tiszta munka vót.

– Nem enyém, uram.

– A birkát elhajtották?

– Vót nekem birkám, tekintetes uram, nem vótam kíváncsi a máséra.

– Pedig szép birka vót. Háromszáz. Derék ember vót a Bodri juhász. Maga szerezte, maga takarította.

– Lehetséges. Nem tudok felőle. (...)

– Szembe köpöm kendet, mint egy taknyos gyereket. Odamentek napszállta után, fejbeütötték, a kutyákat is elölték, a homokba ásták.A veres juhász megmakacsolta magát, a szeme égett, és szembenézett a vizsgálóbíróval.

– Nem illet, uram.

– Lóduljon kend, pimasz. Nem akarom többet kendet látni. (...)

A juhász megfordult, s elindult nagy, kemény léptekkel az ajtó felé. Mikor odaért, s a kezét rá akarta tenni a kilincsre, hátratántorodott. Nem tudott a kilincshez nyúlni. Nem tudott moccanni, csak nézett mereven és a szája elkezdett habot verni.A kilincsre akasztva ott lógott a szíj rézzel kiverve.A juhász lassan a fejéhez nyúlt, aztán visszafordult.

– Tekintetes uram... Beismerem...

A vizsgálóbíró nem szólt egy szót se, csak nézett az emberre parázs szemmel, csak úgy égett a szeme.

– Mink öltük meg Bodri juhászt a háromszáz birkájáért, meg a két szamaráért.

Evvel meghajtotta a fejét.

A vizsgálóbíró nézte, azután csengetett. Két pandúr lépett be.

– Vigyétek. Adjatok neki huszonöt botot.

A juhász lehajtotta a fejét, és megrokkadtan ment ki az ajtón.

– Köszönöm alásson.

A bíró utánanézett s eltűnődött:

– Barbárok.

 

In: Móricz Zsigmond válogatott elbeszélései. Magyar Klasszikusok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1951, 225-7.