Papp László

(1924–1996)

 

A debreceni gimnáziumban Végh József hatására kezdett érdeklődni a nyelvészet iránt. Tagja majd elnöke is volt a nevezetes Arany János Önképzőkörnek, s felelőse Táj- és Népkutató Szakosztályának is. Első írásai gimnáziumi évei alatt jelentek meg.

Érettségi után magyar–latin szakon végezte egyetemi tanulmányait a debreceni egyetemen. Bárczi Géza tanítványa volt, ő irányította a történeti nyelvjáráskutatás felé, s III. éves korában már díjtalan gyakornokként oktatott.

1950-ben ő is bekerült a „tisztogató műveletekbe”.

Az MTA Nyelvtudományi Intézetében részt vett az értelmező, valamint a történeti etimológiai szótár munkálataiban, és oktatott az ELTE-n is.

Főbb kutatási területei: nyelvjárási jelenségek vizsgálata, nyelvjárástörténet, szótörténet, névtan. Különösen jelentősek a történeti nyelvjáráskutatás és a nyelvi egységesülés témában végzett vizsgálatai. Tudományos-ismeretterjesztői és szerkesztői munkássága is figyelemre méltó.

A megpróbáltatások ellenére megőrizte finom humorát, kedves ember és igazi humanista volt.

 

Forrás: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 2. ZSKF, Budapest 2006, 239–50. p.

.