Kiss Lajos

(1922–2003)

 

Kiss Lajos a szlavisztika, a névtan, az etimológia és a lexikográfia jeles alakja 1922. június 2-án született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a debreceni piaristák Calasanzi Szent József gimnáziumában végezte. 1941–1943-ban a Ludovika Akadémián tanult. Ezt követően a második világháborúban  tüzér hadnagyi rangban szolgált, a szovjetek fogságába esett, s csak 1948-ban térhetett haza.  

 194852 között a Debreceni Tudományegyetemen tanult, ahol német–orosz szakos diplomát szerzett. 

195154 között a KLTE BTK tanársegédje. 195457 között az ELTE szlavisztikai tanszékének aspiránsa Kniezsa István és Hadrovics László irányítása alatt. 1960-ban elnyerte a nyelvtudomány kandidátusa fokozatot.

1957-ben az MTA Nyelvtudományi Intézetének lett tudományos segédmunkatársa, majd munkatársa. Itt a hétkötetes Értelmező szótár munkálataiba kapcsolódott be.  Az értelmező szótár elkészülése után a Történeti etimológiai szótár szerkesztésében vett részt. A Magyar értelmező kéziszótár szerkesztésének is közreműködője volt.

1970-től dolgozott a főművének számító Földrajzi nevek etimológia szótárán. Első kiadása 1978-ban jelent meg egy kötetben, és mivel hamarosan elfogyott, három változatlan kiadást ért meg, majd 1988-ban kétszeresére bővítve, teljesen átdolgozva jelent meg több mint 13 ezer kidolgozott címszó terjedelemben. 

1984-ben szerezte meg a nyelvtudomány doktora fokozatot.

A szótári munkák mellett szlavisztikai és etimológiai kutatásait is folytatta: Hatvanhét szómagyarázat (1970) címmel megjelent művében szinonim szavak eredetét vizsgálta. Egy másik, nagyhatású terjedelmes tanulmánya a Szláv tükörszók és tükörjelentések a magyarban (1976). Nagyobb tanulmányain kívül több száz egyedi szómagyarázatokat tartalmazó etimológiai cikket közölt. 1980-tól egy évtizeden át a Hadrovics-féle orosz-magyar nagyszótár korszerűsítésén dolgozott. A nagyszótár könyv alakban való megjelentetését  az Akadémiai Kiadó nem tartotta időszerűnek, azonban később (1998-ban) CD-n megjelent. A 80-as évek derekától a magyar Akadémiai nagyszótár irányítója, majd nyugdíjba vonulása után tanácsadója volt.

1986 és 1996 között a lexikográfiai és lexikológiai osztály vezetőjeként, 1997-től pedig tudományos tanácsadói státuszban, az 1998-as nyugdíjba vonulása után pedig kutatóprofesszori minőségben dolgozott az intézetben. 1985-től haláláig címzetes egyetemi tanárként tartott előadásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem szlavisztikai tanszéken.

Alkotó kutató munkája mellett számos tudományos egyesület és bizottság aktív tagja volt: az MTA Nyelvtudományi Bizottságának, a Magyar Nyelvi Bizottságnak, a Tárcaközi Földrajzi-név Bizottságnak, a Magyar Térképbarátok Társulata díszelnökségének. A Magyar Nyelvtudományi Társaság alelnöki tisztét is betöltötte. Elnöke volt az MTA Szótári Munkabizottságának. E mellett a Magyar Nyelv, illetve a Studia Slavica szerkesztő bizottsági munkájában  is részt vett.

1998-tól volt az MTA levelező-, 2001-től pedig rendes tagja.

Munkásságát 1978-ban, illetve 1991-ben Akadémiai Díjjal ismerték el. 1994-ben Pais Dezső-díjjal tüntették ki. Szlavisztikai kutatásait a Fran Miklošic-emlékplakettel, életművét pedig 2002 őszén a Munkácsi Bernát-díjjal jutalmazták.
 

 

Forrás: Kiss Lajos vallomása pályájáról. In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások. 2. ZSKF, Budapest, 2006. 812.; Wikipédia.