Földi Éva

(1952–2012)

 

Született: 1952. január 3-án, Budapesten.

Középiskola: 1971-ben érettségizett jeles eredménnyel a budapesti Varga Katalin Gimnáziumban.

Egyetemi tanulmányok: 1972–1977: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, magyar–orosz–lengyel szak. Szakképesítése: magyar–orosz szakos középiskolai tanár és lengyel filológus. Felsőfokú nyelvvizsgája van lengyelből és oroszból, szakirodalmat franciául és angolul is olvas.

Munkahelyek: Az egyetem befejezése után rövid ideig könyvtáros az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékén.

1978–1984: a debreceni KLTE Szláv Filológiai Tanszékén tanársegéd.

1986 decemberéig az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Osztályán tudományos segédmunkatárs.

1987–2003: az ELTE BTK Fonetikai Tanszékén tudományos munkatárs, 1994-től pedig egyetemi adjunktus.

2003-tól a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolának munkatársa.

2004-től a Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetében habilitált főiskolai tanár

Oktatási tevékenység: beszédművelés, retorika, írásművelés; magyar szakon magyar fonetikát oktatott, általános és alkalmazott nyelvészet szakon beszédfiziológiai, beszédakusztikai és fonológiai gyakorlatokat vezetett; a beszéd- és hangtan oktatási program keretében előadásokat tartott a beszéd megértése témában, valamint szemináriumot vezetett a beszédkutatás eszközeiről és módszereiről; szakszemináriumot tartott a magyar–lengyel beszédintonáció egybevetése, továbbá beszédintonációs elemzések, valamint a szép magyar beszéd keretében a korrekt szövegfelovasás/szövegmondás témában, és többször vezetett szakdolgozati szemináriumot is; számtalan szakdolgozat konzulense, ill. bírálója.

Tudományos fokozatok: 1987-ben védte meg A lengyel beszédintonáció kísérleti-fonetikai vizsgálata című egyetemi doktori (dr. univ.) értekezését, summa cum laude minősítéssel.

      1997-ben az ELTE Doktori Tanácsa odaítélte a PhD fokozatot.

     2002-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen, értekezése címe: A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója (Mondat- és szövegfonetikai vizsgálatok).

Publikációs tevékenység: Eddig két könyve (egyik társszerzővel) és számos tanulmánya jelent meg magyar és idegen nyelveken. Szerkesztője két főiskolai tankönyvnek (szöveggyűjteménynek):Beszédművelés, Retorika.

          Felelős szerkesztője Bolla Kálmán kétkötetes Magyar nyelvész pályaképek és önvallomásokc. kiadványának (Budapest, 2005, 2006, Zsigmond Király Főiskola, Új Mandátum Kiadó)

Szakmai közélet: Előadásokat, referátumokat tartott/tart hazai és nemzetközi szakmai rendezvényeken. 1991–2002-ig titkára volt az ELTE-n az évente megrendezett Egyetemi Anyanyelvi Napok kétnapos rendezvénysorozat szervezőbizottságának. Versenytitkára volt a felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyeinek, és részt vett a versenyekhez kapcsolódó szakmai szimpóziumok szervezésében (ezeken rendszeresen előadást is tartott); mint felkészítő tanár is tevékenykedett, s több mint tíz tanítványa lett Kazinczy-érmes.

         Szakmai bírálója volt Subosits István Beszédakusztika (Tankönyvkiadó, Bp., 1984) c. főiskolai tankönyvének és Bolla Kálmán Magyar fonetikai atlasz (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1995) c. egyetemi tankönyvének, valamint a 2002-ben Debrecenben megrendezett fonetikai és fonológiai konferencia kötetének.

      Részt vett az ELTE-n a Beszéd- és hangtan önálló oktatási program tanegységeinek összeállításában, a tantárgyak tematikájának kidolgozásában.

          Egyik technikai szerkesztője volt a Magyar Fonetikai Füzeteknek.

        Megindulása óta (1988) technikai szerkesztője volt az Egyetemi Fonetikai Füzetek, valamint A hetvenes évek magyar nyelvészei, ill. a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások c. (1994) kiadványsorozatoknak.

          Szép magyar beszéd, helyesírási és versmondó versenyeket szervez a ZsKF-en.

       Tagja volt (1977–2002) a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak; tagja a Magyar Szemiotikai Társaságnak.

2002-ben Kazinczy-díjjal tüntették ki.

Két alkalommal elnyerte a legjobb felkészítő egyetemi oktatónak járó különdíjat a felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyének döntőjén.

 

Forrás: Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások 3. Szerk. Bolla Kálmán. Budapest, 2009. 40-2. Ld. még uo. 47-52.