Fábián Pál

(1922–2008)

 

1941-ben a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnázium elvégzése után jelentkezett az Eötvös Kollégiumba, ahol olyan kiváló tanárai voltak mint Keresztury Dezső, Lakó György, Szauder József, Gáldi László, Hadrovics László, Mátrai László. Az egyetemen magyar–olasz tanári szakot végzett.

A tanári pályáját a háború után 1947-ben Pécsen kezdte, a Széchenyi Gimnáziumban. Itt  olaszt, majd magyart is tanított, aztán megbízták szakfelügyelettel, később kinevezték egy újonnan indított gimnázium igazgatójának.

1950-ben felhelyezték Budapestre, kinevezték a Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetőjéül. Munkatársai voltak: Rácz Endre, Németh G. Béla, Szende Aladár, Szemere Gyula, András Katalin. 1955-ben miután a főiskolát föloszlatták a budapesti egyetem magyar nyelvészeti tanszékére került.

Pais Dezső buzdította a nyelvészet művelésére, egyrészt a kollokviumok, másrészt a szigorlatok alkalmával. Szakdolgozati témáját a nyelvművelés köréből választotta, a két háború közti nyelvművelő mozgalmat dolgozta föl. Bölcsészdoktori értekezését a reformkor nyelvének köréből A gazdasági élet nyelve című munkájával védte meg 1948-ban.

1952-ben Pais Dezső ajánlatára Benkő Loránddal együtt kezdett dolgozni a helyesírási szabályzaton. Akkor készült a 10. kiadás. A  Helyesírási Bizottság munkájába bekapcsolódva a bizottságnak 1954-ben titkára is lett. Ettől kezdve mindvégig egyik fő munkaterülete a magyar helyesírásnak a művelése. Deme Lászlóval együtt szerkesztette a Helyesírási tanácsadó szótárt; Erdei-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska munkatársaként a kémiai szabályzat nyelvi szakértője volt; Hőnyi Edével és Földi Ervinnel együtt a földrajzi nevek szabályait dolgozta ki. Nyomdászokkal együtt összeállította a Helyesírási és tipográfiai tanácsadó című kötetet. Az 1962-ben megvédett kandidátusi értekezésében az akadémiai helyesírás előzményeit dolgozta föl. Számos helyesírási  cikket publikált.

Másik, állandóan művelt területe a nyelvművelés volt. Pais Dezső és Kovalovszky Miklós buzdítására még a Magyarosanba írt cikkeket a sportnyelvről, az amerikai magyarság nyelvéről. Lőrincze Lajos felkérésére a Nyelvművelésünk főbb kérdései című kötetben az idegen szavak problémakörét dolgozta föl.  Bakos Ferenccel az Idegen szavak szótárát szerkesztette.

 Tudományos érdeklődése elsősorban a szókészlet vizsgálatára irányult.  Az egyetemi tankönyvben ő írta a szókészlettani fejezetet, számos cikke jelent meg  és előadásokat  tartott a szókészletről. A szókészlettel  összefüggésben  foglalkozott a jelentéstan és a stilisztika művelésével is, így a szóhangulat és a stilisztikai elemzés kérdéseivel.

Öt éven keresztül, 1964-től 1969-ig  a magyar–olasz kulturális egyezmény keretében a padovai Állami Egyetem vendégprofesszora volt. Itt magyar nyelvet, magyar nyelvészetet, magyar irodalmat és finnugor nyelvészetet oktatott. Manuale della lingua ungherese címmel magyar nyelvtant írt olaszok számára,  amely 1971-ben jelent meg a Tankönyvkiadónál.

1952-ben és 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának volt az ún. szaktitkára (most tudományos titkár). 1970-től 1972-ig a Művelődésügyi Minisztériumban tudományegyetemi osztályán dolgozott  szakreferensként.

 

Forrás: Fábián Pál vallomása pályájáról. In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások. 1. Szerk. Bolla Kálmán. UMK ZSKF, Budapest, 2005. 4879.