Baleczky Emil

(19191981)

 

A hazai és nemzetközi szlavisztika, elsősorban a russzisztika kiemelkedő tudósa és oktatója. Már munkácsi középiskolásként megjelentek versei és irodalomtörténeti írásai. Egyetemi tanulmányait a prágai egyetemen kezdte meg klasszika-filológia és szlavisztika szakon, 1939-től pedig a budapesti egyetemen folytatta stúdiumait. 1943-ban doktorált szláv nyelvészetből. Az ő dolgozata volt a két világháború között az egyetlen, amely az orosz nyelvészettel

 foglalkozott A háború után a Magyar Rádió munkatársa lett és 1945-től fizetés nélküli tanársegéd a budapesti egyetemen. 1950-ben egyetemi docens az Idegen Nyelvek Főiskolája Orosz Tanszékének és a Lenin Intézetben. 1956-tól az ELTE Orosz Filológiai Tanszékének docense, 1965-től pedig tanszékvezetője.

Számos tankönyv szerzője (Ószláv nyelv – Hollós Attilával közösen – , Orosz nyelvtörténeti szöveggyűjtemény, amelyet külföldön is felhasználtak a szláv nyelvek oktatásában).

Főbb kutatási területei: szlavisztika, ill. a keleti szláv nyelvek leíró és történeti vizsgálata, magyar–ukrán nyelvi érintkezések, Komlóska nyelvének leírása, a magyarországi cirill betűs nyelvemlékek vizsgálata, a magyarországi russzisztika történet.

Tudományos-ismeretterjesztő tevékenysége is jelentős, elsősorban a szláv irodalmak terén (pl. Mickiewicz, Puskin, Tolsztoj műveinek ismertetése). Kiemelkedő fordítói munkássága is. Tagja volt az Etudes Slaves et Roumanes és a Studia Slavica szerkesztőbizottságának, s aktívan vett részt a tudományos közéletben.

Ma is nagyon sokan az ő tanítványaiként munkálkodnak a szlavisztika és az orosz filológia oktatása és kutatása területén.

 

Forrás: H. Tóth Imre: Baleczky Emil köszöntése. Studia Slavica III, 1980, 354–7.